Gyöngybarlang

Kedves Látogató!

Lépj tovább ide!

Please, proceed over hier!

S’il vous plaît, procédez ici!

Gehen Sie bitte hier weiter!

Per favore, procedere da questa parte!

Ipor favor, siga aquí!

Ismét magam mögött hagytam egy esztendőt. Ilyenkor az ember végig gondolja az elmúlt (titok, hogy mennyi) éveket.

Még pár hónapja sem így képzeltem az “ünneplést”, de hát így alakult. Sok változás jött az életemben. Ebben van nagyon sok jó, és hát van mégtöbb … Nem tudom mi lesz, hogy lesz, mindenesetre rengeteg vívódással teli nap van mögöttem…

Ilyenkor a gyöngyözés adja az egyik örömforrást. Ezért úgy döntöttem, hogy születésnapom alkalmából megajándékozom kolléganőimet.

Képek később jönnek

… változatok egy témára:

Meglepetésnek szántam kolléganőimnek az “egyenbogyós” nyakláncokat. Szétosztás után Csilláét kértem vissza egy fotózás erejéig.
Természetesen picit sem adja vissza a kép azt a csillogást, ami élőben látható, sajnos…

Érdekes érzések kerítettek hatalmukban, amikor elkészült ez a karkötő.
Kriszta blogjában szerettem bele és az ő engedélyével koppintottam, miután Barbinál megrendeltem a hozzá való lámpagyöngyöket.

Klassz volt fűzni és egyre mélyebbről tört fel bennem a piros-kék-sárga színek láttán a nosztalgia. London jutott az eszembe…, 2008. februárjában jártunk ott. Pocakos voltam Marci fiunkkal és éppen az utolsó alkalom volt arra, hogy még a hat hónapos “batyummal” bírjam a tempót, a gyaloglást. Négy napunk volt arra, hogy végig látogassuk a látványosságokat és amiket szerettünk volna megnézni. Az idő is fantasztikusan kegyes volt hozzánk, mert – gyakorlatilag – végig sütött a nap és csak akkor, a hazautazás napján, délután kezdett el szemerkélni az eső.
Nagyon szerettem Londont, boldog voltam ott…, de ez már a múlté. Sajnos…

A legelső pufihal, amit készítettem. Hetek óta megfűztem, de csak most került lencsevégre…

Ismét a 6 éves Pankával fűztünk.

Már egy jó ideje ott lapult a fiókban egy bogyó, ami eddig nem került szerelékezésre. Most jött el a napja, Panka megtette helyettem .

Édesanyjának készítette a születésnapjára ezt a az “édes” láncot memóriadrótra rakosgatva a méz színű gyöngyöcskéket:

Dia “gyermeke”, a Pufihal születésnapi meglepetésnek készült. Ugyan még nincs itt a nagy nap ideje, de megtehetem, hogy már felteszem a blogra, mert hamarosan hosszú útra indul a tulajdonosához. Amerikába utazik.

Pufi! Azért szeretném majd hírét hallani, hogy tetszettél-e, mert én imádlak!

Jó volt fűzni és valami pazar látvány, amikor a Swarovski gyöngyök csillognak a fényben…

Évek óta nem készítettem saját részre ékszert. Még magam sem tudtam, de eljött az ideje. Mást szerettem volna fűzni, azonban megláttam Dia kínálatát a Prága karkötőre és elcsábultam. Oly annyira, hogy megtartom magamnak.

Barátnőm kívánsága: hosszú legyen, tekergethető és – a kedvenc színeiben – fekete-ezüstben pompázzon a lánc.

Nem is tettem a vásárolt gyöngyök mellé egyebet, mint két-két bogyót és karikát. … és persze, jó hooosssszzúúú lett. Ugye, Barátném?