A boldogság világnapja

A bizonyos "kék madár" nyomában

Akár egy találós kérdés is lehetne, hogy mi az, ami nem látható és illékonynak tűnik, mégis kivétel nélkül mindenki fáradhatatlanul keresi. Mi is ez a sokszor kék madárként szimbolizált állapot, amelynek március 20. a világnapja? Természetesen a boldogságot sok megközelítésből próbálhatjuk definiálni, és valószínűleg ahány ember él, annyiféle választ adna rá. Hogy én mit gondolok róla, és nekem milyen gyakorlatok segítenek a megteremtésében, azt ebben a gondolatfolyamban osztom meg Veled.

A pillanatok boldogsága

Biztosan tapasztaltad már, hogy érzések és főleg hangulatok mennyire "ragadóssá" tudnak válni. Egy rosszkedvű vagy feszült személy környezetében Te is könnyebben engedsz a negatív hozzáállásnak, ám egy derűs és optimista mellett Te is mosolygóssá válsz. Igen, az érzéseinknek is egyedi rezgése van, így a boldogságnak is, amit megélünk. Nem csupán önmagunkra hat, hanem a környezetünkre is. Nemcsak minket tesz vidámabbá, hanem az események is másképpen történnek a hatására, mintha egy másik világba lépnénk át.

Az öröm és boldogság keresését az emberi létezés alapvető céljaként szokás emlegetni. Az nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért törekszünk arra, hogy életkörülményeinket úgy alakítsuk, hogy azok örömet szüljenek. Az azonban már egy érdekes kérdés, hogy a legtöbben miért érezzük úgy, hogy a boldogságunk csak valaminek a feltételeként jöhet létre. Hogy csupán akkor találhatunk rá, „ha majd” valami bekövetkezik. Ám ha sikerül feltétel nélkül boldognak lenni (legalább egy ideig), akkor annak hatványozott energiáit élvezhetjük. Megfigyeltem ezt már a hétköznapok tevékenységei közben is.

Vegyük például azt a tényt, hogy nagyon szeretek főzni. Ha átengedem magamat ennek, és teljesen belefeledkezem a főzésbe (nem gondolok arra, hogy még vár rám egy nagymosás is), akkor az alapanyagokból sokkal finomabbat tudok készíteni. Ám ugyanazokból a hozzávalókból máskor, amikor több dologra figyeltem egyszerre, és nem összpontosítottam a főzésre, nem lett olyan ízletes az étel.

Csak a jelen tevékenységre vagy pillanatra koncentrálni, azt teljes mértékben megélni önmagában örömteli. Főleg, ha az ember olyasmivel foglalkozhat, amit igazán szeret. Mindezt tetten értem a gyerekekkel, unokákkal való játék közben is: ha társasozás alatt azon járt az eszem, hogy milyen házimunkák várnak még rám, nem tudtam olyan örömmel megélni a közös játékot, mint akkor, ha mindent félretéve egyszerűen csak élveztem azt.

A kulcsszó talán az önfeledtség. Hogy átadjuk magunkat annak, amit éppen teszünk és megélünk. Hidd el, a tennivalók megvárnak, és ha engeded magadnak, hogy csak az adott dologgal foglalkozz, utána a többi is sokkal gördülékenyebben fog menni. Az összeszedettség kifizetődő, ahogyan az is, hogy időnként engedd meg magadnak, hogy azt tedd, ami igazán örömet okoz neked.

Sokszor én is megengedem magamnak, hogy a teendők előtt egy kicsit csak figyeljem a természetet, nézzem az erdőt, a virágokat. Akár csak 10 percig kiürítem a fejemet és megélem a pillanatot, ami boldogsággal önt el. Csatlakozok a természethez, feltöltődök és egy kicsit ki is cserélődök általa. Utána pedig minden sokkal könnyebben megy.

Igen, néha szükséges, hogy "csak úgy legyünk". Minden gondolat nélkül, kiürítve a fejünket, csupán szemlélődjünk és töltődjünk. És ne jutalomként gondoljunk azokra a tevékenységekre, amelyeket szeretünk. Nem kell kiérdemelnünk a jót. "Majd ha elmosogattam, utána gyönyörködhetek az erdőben." Nem! Sokkal gyorsabban elmosogatok, ha megengedem magamnak azt, ami engem igazán boldoggá tesz. Ez lehet az unokámmal való félórás önfeledt játék vagy épp az erdő kémlelése. Próbáld ki, és figyeld meg, hogy utána egy óra alatt akár négy órányi munkával is képes leszel végezni! :)

Amikor valamit szeretünk, nem jár más a fejünkben, maximálisan odafigyelünk és kiélvezzük minden pillanatát. Ha ugyanilyen figyelemmel végzed a kevésbé szeretett tevékenységeket, olyan energiák szabadulnak fel, amelyek megkönnyítik a haladást. Az az akadály, amelyik a "nem szeretem-munkákra" ráül, ennek köszönhetően teljesen megváltozik, könnyebbé válik, és sikerélményt hozhat. Nekem az válik be, ha olyasmit csinálok, amit szeretek, mielőtt belevágnék a kevésbé kedveltekbe. Teljesen más energiákkal kezdek úgy azoknak.

Dönts így: „Boldog vagyok!”

A boldogság feltétel nélkül létezik. Benned és bennem, mindannyiunkban. Ma, most, mindenkor, bármikor. Először talán azt kell megtanulnunk, hogy boldognak lenni nem a jövőnk feladata, nem „majd akkor” következik be, „amikor” elérünk kitűzött célokat. A boldogság egy állapot, egy belső fény, amely megtölt, nem pedig egy lámpa, amit időnként fel- és lekapcsolunk külső élmények hatására.

Emellett meg kell tanuljuk nem szabotálni önmagunkat olyan hiedelmekkel, mint az „én nem érdemlem meg a boldogságot”. Megérdemled. Mindannyian megérdemeljük. Amíg a hasonló blokkokat nem oldjuk fel, addig ezek gátolnak a törekvéseinkben, és hiába "mantrázzuk" magunknak a jót.

Végezetül megosztok Veled egy gyakorlatot, ami nekem mindig segíteni szokott: Idézz fel magadban egy olyan alkalmat, amikor boldog voltál. Amire illik az a leírás, hogy „A Boldogság”. Ezt jelenítsd meg egy képként, lehetőség szerint minél részletesebben. Nagyítsd ki, vizsgáld meg, járjon át teljesen. Ha megvan, utána egy picit tömörítsd össze, hogy ez a kép beleférjen egy kis gömbbe (mondjuk aranyszínűbe vagy akármilyenbe, ami számodra a boldogságot jelképezi). Ezzel létrehoztad a Boldogság Gömbjét. Innentől kezdve bármikor előveheted, amikor szükséged van rá (például, ha lehangolt vagy), csupán helyezd ezt a virtuális kislabdát a szívedbe, és éld meg az érzést, amit hordoz. A kiváltott hatással hozzá tud segíteni Téged az elkövetkező és az azután sorjázó boldog percekhez, pillanatokhoz. Ugye, nem is olyan nehéz?

Természetesen ezzel a módszerrel meg is teremtheted magadnak, azaz nemcsak múltbeli boldogságemléket használhatsz fel, hanem „lefotózhatod” magadat a vágyott állapotban is. De ebben az esetben nagyon fontos, hogy megvalósultként, jelen időben jelenítsd meg.

Ezekhez a gyakorlatokhoz ásványsegítőket is meghívhatsz. Leginkább a borostyánt, aventurint vagy morganitot javaslom, amelyeket a boldogsággal kapcsolatban hasznos köveknek szoktak tartani. A borostyán bizakodóvá és derűssé tesz, örömet közvetít. A zöldes aventurin lelkesít és segít feltárni azt, hogy mi tesz igazán boldoggá. A morganit pedig felébreszti bennünk az élet szeretetét, és segíthet egy szemlélődőbb életmód kialakításában.

Számomra a boldogságkeresés nem egy hajsza az incselkedő "kék madár" után. Sokkal inkább egy, a feltételektől megszabadított döntés kérdése és örömteli tevékenységek tudatos megélése. Egy melengető, belső fényű állapot. Ilyen boldog létet kívánok Neked is!

Boldogság és öröm témájú termékeink »

Trepinszki T. Ági, Holisztikus tanácsadó

Tetszett a cikk? Akkor kérd az ingyenes ásványos-gyöngyös híreket is!

Szeretnél elsőként értesülni a legfrissebb ásványos-gyöngyös hírekről, akciókról és újdonságokról? Iratkozz fel a Gyöngybarlang hírlevelére:

Vissza