Csakra kisokos

Már az ismert legkorábbi, több mint 3000 éves szanszkrít írásos emlékekben szerepelnek a csakrák, mint az emberi testet behálózó energiarendszer központjai, amiken keresztül a fizikai test és a környezet közötti energiaáramlás létre tud jönni.

A régi hindu tanítások több alcsakra mellett az emberi testen 7 főcsakrát különböztettek meg, melyek a test tengelyvonalának meghatározott pontjain helyezkednek el, a gerincoszlop alsó végétől, a farokcsonttól kezdve egészen a fejtetőig.

E régi tanítások ezt a 7 főcsakrát meghatározott testtájakhoz, illetve konkrét szervekhez kötötték, valamint mindegyikhez egy-egy adott színt (a szivárvány 7 színét) társították.

Úgy tartották, hogy ennek a 7 területnek a kiegyensúlyozott energiaellátása tartja karban mind fizikai, mind lelki síkon szervezetünk harmonikus működését. Az egyes csakrák energiaellátási zavarai viszont – akár alul-, akár túlműködésről van is szó – megbontják ezt az egyensúlyt, aminek első körben lelki kihatásai lesznek, de ha huzamosabb ideig nem változik a helyzet, akkor a fizikai testünkre is hatással lesz, és az adott csakrához rendelt szervek, testtájak megbetegedését okozzák.

A tanítások lényege az, hogy tudatos odafigyeléssel és megfelelő technikák rendszeres alkalmazásával (ami az egyszerű elmélkedéstől, a meditácón, a mantrázáson vagy a jógán túl többféle módszert ölelhet fel), hatással tudunk lenni a csakrák energiaellátására, és így helyes mederbe terelhetjük szervezetünk működését és elkerülhetjük a betegségeket.