Mire tanít a gyerekem?

Nagy szeretettel köszöntöm az Anyukákat és Nagymamákat, valamint a leendő Anyukákat is! :)

Életet adni és anyává válni a világ legcsodálatosabb élménye. Ám nem feledkezek meg azokról sem, akik most kemény időszakot élnek meg éppen anyai mivoltuk miatt. Mert mondjuk aggódnak vagy „hadban állnak” kamaszodó csemetéjükkel.

Én most eufórikus állapotban vagyok, már talán egy hete. Hogy mitől lehet ez? Talán a változás szelét érzem a szokásosnál jobban, hiszen mindig, minden változásban van. Semmi sem olyan, mint tegnap volt, mi sem, a környezetünk sem, elvégre nézz csak körbe, a hajunk és a fű is nőtt azóta. :)

Így a tinédzserproblémák is változékonyak, elmúlnak. Tudom, hogy most nagyon-nagyon kellemetlen a számodra, hiszen pimasz és lázadó a gyerek, de hidd el, ez jó. Ő attól lesz igazán önmaga, úgy forrhat ki a személyisége, ha ki tudja mondani, hogy ő más, mint anya és apa. És ez nagyon fontos, több szempontból is.

12 éves koráig a gyerkőc a szülők energetikai mezején él, és már a fogantatástól kezdve átvesz mindent a szüleitől. Viselkedése, jelleme nagyban a szülőktől függ, az ő személyiségüktől és az általuk mutatott példától. A gyermek megmutatja, hogy mit érez a szülő. Az a gyerekbetegség, ami őt kínozza, az valójában a szülőket tükrözi: nagy valószínűséggel a lányoknál az apát, a fiúnál pedig az anyát. Általánosságban az is elmondható, hogy a kicsik 7 éves kor alatt inkább az anyát, utána az apát „vetítik vissza”, bár ez esetenként változhat.

Kedves szülőtársaim, ha a gyerek beteg, figyeljetek arra, hogy ez mit tükröz a számotokra. Esetleg nem éppen nektek kellene kiszállni a munkahelyi pörgésből? Hogy álljatok végre meg, és figyeljetek magatokra. Ilyen esetben a csemete belázasodhat vagy például eltörheti a lábát. Az egyszerű válasz erre, hogy mindez azért történt, mert felmászott oda és leesett onnan, ahova ezerszer megmondtad már, hogy ne másszon fel, de ő mégis megtette! A mélyebb üzenet pedig valószínűleg az, hogy nektek, szülőknek kellene lelassítanotok. Belegondoltál már valaha is ebbe a szimbolikába? Ha nem, érdemes lenne mostantól így is szemlélni a dolgokat.

Megőrjít, ha valamilyen kisebb-nagyobb csínyt követett el, amitől már ezerszer eltiltottad? Én azt mondom, nem baj, hadd lázadjon. Belül örülj annak, hogy nem ugyanazt a tőled látott programot követi. Számodra a viselkedése egy tükör, számára pedig a változása felé vezető út. Minden gyermek (ahogyan annak idején nyilván Te is), más akar lenni, mint a szülei, nem ugyanazt a programot futtatni, amit ők. Láttad Te is a mintát tőlük, lehet, hogy most is ezt követed még, de mindig benned volt az, hogy másképp akarod csinálni. Ne várj tovább, vagy ha vártál, a gyermeked emlékeztetni fog.

A tinédzserkori lázadás nagyon egészséges. Tudom, most nem így érzed, mégis örülj, ha a gyermeked szembe megy veled, netán felesel. Engedd meg, elvégre taníthat vele téged is. Természetesen meg kell húzni a határokat, hogyan beszélhet veled, de figyelj arra is, amit mondd, mert könnyen lehet, hogy igaza van. Ezt okosan, ügyesen, összeszedetten, átgondolva kellene megbeszélned vele. Mindkettőtök számára hasznos lenne, és remek önismereti munka válhat ebből. Felismerheted önmagadban, hogy mit is csinálhatnál másképpen. A gyerek őszinte tükör, mindig.

Ha boldog, akkor a te boldogságodat és kiegyensúlyozottságodat tükrözi vissza, ha pedig boldogtalan és elkerüli a szerencse, akkor valószínűleg te is elakadásokkal küzdesz.

Vissza is térnék az én jókedvemre és boldogságomra, aminek pontosan nem is tudom megmondani az okát, ám zizeg minden sejtemben. A változás jó és természetes. Engedjük meg a változást, ne rettenjünk meg tőle. Éljük meg azt az utat, amit lehetővé tesz, és ami jó felé vezet, hiszen az élet mindig élni akar. Ez hajtson, ez a tudat nyugtasson meg. Engem is megnyugtatott valahányszor jött valami „baj”. Vallom azt, hogy nincsen baj, csupán feladat van, ami számunkra, most esetleg nehéz. Ám mivel az élet (természetéből fakadóan) mindig a fejlődés felé vezet, a változást is mindig lehet jóra fordítani, tanulni általa. Ahogy a növényeket szeretettel teli ápolással segíted a virágzásban, úgy önmagadat is szeretned kell ahhoz, hogy igazán kivirágozhass. Ha szeretettel fogadod a változást, abból építő erő származhat.

Ugyanígy igaz ez a gyermekünkkel vagy a párunkkal való kapcsolatra is. Ha önmagunkra szeretettel nézünk, szeretettel gondolunk és szeretettel gondozzuk önmagunkat, akkor a változás mindenhol megmutatkozik, így a kapcsolatrendszerünkben is, amit átformálhat. És lehet, hogy az addig rendetlen gyerek innentől majd összeszedi a ruháját, és nem hagyja többé szanaszét a lakásban. (De még abban is van pozitívum, hiszen legalább tudod, hogy merre is járt és mit is csinált otthon, majd megnyugszol, mivel tiszta ruhát húzott. :))

Az anyaság a folyamatos változás örömteli megéléséről is szól. Igaz ez a pocakunkban töltött 9 áldott hónapra éppúgy, mint azokra az évekre, amikor szemtanúi lehetünk annak, amint szemünk fénye felcseperedik és megleli a saját boldogságát. Majd akár egy szempillantás alatt Anyából Nagyivá válunk.

Trepinszki T. Ági, Holisztikus tanácsadó

Copyright © 2023 Gyöngybarlang®

Tetszett a cikk? Akkor kérd az ingyenes ásványos-gyöngyös híreket is! 

Szeretnél elsőként értesülni a legfrissebb ásványos-gyöngyös hírekről, akciókról és újdonságokról? Iratkozz fel a Gyöngybarlang hírlevelére: