A természet eleganciája: igazgyöngy ékszerek
Az igazgyöngy egy organikus ékkő, amelyet édes- és sósvízi kagylók hoznak létre a természetes környezetükben. A gyöngy akkor képződik, amikor egy irritáló anyag, például egy homokszem vagy parazita bekerül a kagylóba, és a kagyló az irritációt gyöngyházréteggel fedi be. Az igazgyöngyöknek két fő típusa van: az édesvízi és a sósvízi gyöngyök. Mindkettő rendkívüli minőséget képvisel, de más-más tulajdonságokkal rendelkezik.
Gyakran félreértés tárgyát képezi a “tenyésztett gyöngy ékszer” megnevezés. Valójában a tenyésztett gyöngy is igazgyöngy, a különbség mindössze annyi, hogy az eredeti igazgyöngy az érintetlen természetből származik, míg a tenyésztett gyöngy egy tóból vagy egy erre kijelölt partszakaszról, ahol azt megfelelő körülmények közt tenyésztik. Fizikailag ugyanaz a kettő.
Hogyan ismerheted fel, hogy eredeti igazgyöngy ékszerrel van dolgod?
Az igazgyöngy ékszerek felismerése laikusoknak kihívást jelenthet, mivel manapság számos mesterségesen előállított, magas minőségű gyöngy létezik. Az alábbi módszerek segíthetnek az eredeti gyöngy ékszerek azonosításában:
- Felület és fényesség: Az igazgyöngyök felülete gyakran nem tökéletesen sima, mivel a természetes folyamatok által képződnek. Az apró hibák és a változó fényvisszaverődés a gyöngyök egyediségét tükrözi.
- Fogpróba: Finoman dörzsöld meg a gyöngyöt a fogadon. Az igazgyöngy enyhén érdes érzetet kelt, míg a mesterséges gyöngyök simák és csúszósak.
- Súly: Az igazgyöngyök súlyosabbak, mint a műanyag vagy üveg utánzatok.
- Fényáteresztés: Az eredeti gyöngyöket átnézve látható lehet a belső szerkezetük, míg a hamisítványok gyakran átlátszatlanok.
A gyöngy ékszer mindenkinek jól áll
A tenyésztett gyöngy ékszerek nemhez és korosztályhoz sem kötöttek; mindenkit megszólítanak, aki értékeli a kifinomultságot és az eleganciát. Az igazgyöngy ékszerek időtálló darabok, amelyek különböző formákban és stílusokban kaphatók, így bármilyen alkalomra megfelelők.
- Nőknek: Az igazgyöngy nyakláncok, fülbevalók és karkötők tökéletes kiegészítők lehetnek formális és hétköznapi viselethez egyaránt.
- Minden korosztálynak: Fiatal lányok számára az igazgyöngy fülbevaló vagy gyűrű különleges ajándék lehet, míg az idősebb generációk számára az igazgyöngy inkább a bölcsességet és a hagyományokat szimbolizálhatja.
Igazgyöngy kisokos
A gemmológia (a drágakövekkel foglalkozó tudományág) ma is a szerves eredetű drágakövek egyikeként tartja számon.
Elvileg minden mészvázú puhatestű képes a gyöngyképzésre (a magyarországi édesvízi kagylókban is gyakran találhatók apró gyöngyszemek), de csak néhány, többnyire az Ostrea nemzetségbe tartozó kagylófaj képes akkora gyöngyszemeket növeszteni, amik már ékszerek készítésére is felhasználhatók. Ezt a kagylóban megnövő gyöngyöt nevezik köznyelven igazgyöngynek.
Maga a gyöngy a puhatestű héja és lágy része közé kerülő idegen test által okozott irritáció miatt jön létre, mert az állat – ha már kilökni nem tudja – védekezésül ugyanazzal a gyöngyházfényű védőréteggel vonja be ezt az idegen anyagot, mint ami egyébként a kagylóhéj belső oldalát is borítja.
Ez a védőréteg milliárdnyi, egymást többé-kevésbé zsindelyszerűen átfedő, kb. 15 x 0,5 µm (azaz 0,015 x 0,0005 mm) nagyságú, leheletvékony, kristályos aragonit lemezkék alkotta rétegek százaiból, és az azokat összetartó rugalmas, szerves polimerekből álló kötőanyagból épül fel.
A gyöngy felületére beeső fénysugarak akár több tucat ilyen aragonit lemezkén is áthatolhatnak mielőtt – többszörös fénytörést szenvedve – visszaverőnek, így hozzák létre azt a selymes, gyöngyházfényű ragyogást, ami az igazgyöngyöt olyan különlegessé teszi.
Éppen ezért kell különös gondot fordítani a gyöngyből készült ékszerek tárolására és karbantartására, hogy a benne lévő szerves polimerek ne veszítsék el rugalmasságukat, mert az a felületük kiszáradásához, a gyöngy fényének elvesztéséhez, végső soron pedig töredezéséhez vezet.
Régebben a ritkasága folytán az igazgyöngy az uralkodók vagy az igazán tehetős emberek kiváltsága volt. Éppen ez a ritkaság és keresettség volt az oka annak, hogy kísérletezni kezdtek a gyöngyök mesterséges tenyésztésével, ami végül a XIX. század vége felé, 1883-ban a japán Kokishi Mikimoto módszerével sikerrel is járt.
A tenyésztett gyöngyöknek azóta számos fajtája alakult ki a tenyésztés helye (édes- vagy sósvízi), a tenyésztéshez felhasznált kagylók, valamint a beültetett idegen anyag fajtája szerint.
