Ismerd fel a hamis ásványokat

Nem mind ásvány, ami fénylik...
Avagy így utánozzák a 7 legismertebb féldrágakövet 

Látványos divatékszereket a legkülönfélébb anyagokból készítenek. Szinte mindegy, hogy fémből, fából, üvegből, csontból, műanyagból, szaruból, ásványból, kőzetből, csigaházból, papírból, sőt újabban betonból készítik, a célnak mindegyik megfelel. Ha viszont vásárláskor bármilyen oknál fogva az lenne az elsődleges szempontod, hogy aktuális új kedvenced teljes bizonyossággal természetes eredetű ásványokból, kőzetekből – közhasznú kifejezéssel élve: féldrágakövekből – álljon, akkor bizony egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire megbízható helyről szerezed be azt.

Félreértés ne essék, a kereskedők döntő többsége nem szánt szándékkal veri át a gyanútlan vásárlókat, egyszerűen csak hiányzik a szükséges anyagismerete, így jóhiszeműen ő maga is utánzatokat vásárolt a beszállítójától, amikor a boltja árukészletét töltötte fel.

Az alábbiakban a több tucatnyi, a kereskedelemben gyakran előforduló féldrágakő közül azt a néhányat mutatjuk be, amiket a leggyakrabban szoktak hamisítani. Tesszük ezt azért, hogy ezentúl nagyobb biztonsággal válaszd ki egy üzletben a garantáltan valódi természetes alapanyagokból készült divatékszereket.

Borostyán 

Mint köztudott, ez az anyag fosszilis (azaz megkövesedett) fenyőgyanta. Az eredeti borostyán tipikusan mézsárga, nagyon gyakran zárványos, nem homogén, és a színe, valamint az áttetszősége is változik. Minden esetben könnyű, tiszta darabjai a tengervízben könnyen lebegnek, a hullámverés könnyűszerrel a part menti torlatokba hordja össze őket.

Gyakori, hogy a borostyán feldolgozása során keletkező vágási hulladékot, forgácsot, egyéb leeső darabot összegyűjtik, és tégelyben, ellenőrzött körülmények között, a célnak még éppen megfelelő legalacsonyabb hevítéssel újra olvasztják, formába öntik, majd lassan visszahűtik. A folyamat során a borostyán színe mindig sötétebb lesz, néha egészen barnás árnyalatot vesz fel, de még így is teljes joggal hozzák forgalomba borostyán néven.

A leggyakrabban üveggel vagy műanyaggal szokták hamisítani. Az üveg hamarabb lesz gyanús, mert lényegesen nehezebb és keményebb, mint a valódi borostyán és sokkal homogénebb. A műanyag ma már jobban tud rá hasonlítani, de a fajsúly ennél is árulkodó, mert ezek a műanyagok még mindig nehezebbek a valódi borostyánnál. De az igazán tuti megoldás az lenne, ha egy gombostűt egy fogóval megfogva, gázlángon izzásig hevíted, majd a vizsgálandó tárgy kevésbé szem előtt lévő részéhez érinted. A felszálló füst illata valódi borostyán esetén egyértelműen gyantaillatú, műanyagnál pedig igencsak büdös…
Tovább a valódi borostyán termékekhez »

Hegyikristály (kvarc) 

Az eredeti hegyikristályban nagyon gyakran láthatók a kristály növekedési rendellenességei, a kristályrács hibái, elvétve zárványok is. Anyaga rideg, törési felülete egyenetlen, éles, sarkos darabjaival egy üveglap jól karcolható. A hegyikristály gyöngyöket leggyakrabban üveggel helyettesítik, ez mindig sokkal tisztább, homogén, áttetsző, és néha ívesen meghajlott fénytörési felületek is láthatók benne. (Ezek a folyékony üvegmassza nagyon gyors lehűlése során alakul ki, az örvénylő olvadék hirtelen megszilárdulásakor.) Ezeket a hamis golyókat eltörve az üvegre oly jellemző kagylós törést láthatsz.

Manapság már nem bíbelődnek a különböző méretű üveggolyók formára csiszolásával és átfúrásával sem, hanem közvetlenül a szükséges méretet öntik ki folyékony üvegből a bennük lévő lyukkal együtt (hasonlóan a műanyag fröccsöntéshez). Az ilyen alapanyagoknál az a leginkább szembeötlő, hogy még a golyókon átmenő lyuk belső felülete is olyan fényesen sima, mint a golyók külső felülete. Ezzel szemben amikor egy valódi ásványgolyót átfúrunk egy kemény, általában gyémántszemcsés fúróval, akkor a lyuk belső felülete mindig finoman érdes, karcos és sohasem átlátszó, hanem matt, mint a tejüveg.
Tovább a valódi hegyikristály termékekhez »

Ametiszt 

Ez az ásvány a fentebb említett kvarcnak a lila különböző, a halvány orgonalilától a sötét mélyliláig terjedő árnyalatában előforduló változata. A természetes alapanyag nagyon jól felismerhető a fokozatos, esetenként határozottan sávos színátmenetekről, valamint a kristályrács hibáiról, a zárványokról.

Az utánzatokat elsősorban itt is lilára színezett üvegből készítik, ami a fentebb leírtakhoz hasonlóan túlságosan egyenletes színeloszlást mutat. A világosabb, áttetsző utánzatoknál – a hegyikristályhoz hasonlóan – ugyancsak árulkodó jel, ha a szemek anyagán keresztül látod a furatban lévő fűzőszálat, vagy akár annak sodrott szerkezetét is. Ilyenkor biztos lehetsz benne, hogy közönséges üvegből öntött anyaggal van dolgod.
Tovább a valódi ametiszt termékekhez »

Citrin 

Erről az ásványról tudni kell, hogy a természetben is ametiszt kristályokból jön létre, amikor azok (emberei idővel mérve) viszonylag hosszú időn keresztül egyenletes, durván 100-200 fokos hőhatásnak vannak kitéve. Ennek a lassú folyamatnak az eredményeként a kristály színe a citromsárgánál egy kicsivel melegebb árnyalatú sárgává változik.

Ezt a folyamatot gyorsítják fel manapság úgy, hogy az amúgy igen nagy mennyiségben bányászott ametiszt alapanyagot lényegesen rövidebb ideig, de akár 3-4-szer magasabb hőmérsékletnek teszik ki, majd lassan visszahűtik. Az így létrejött termék azután „hevített citrin” néven kerül kereskedelmi forgalomba. A hevített citrin színe lényegesen sötétebb, mint a természetes citriné, inkább sötétebb mézsárgának, olykor barnássárgának mondható. Fontos azonban, hogy ez nem számít hamisításnak, csak egy, a természetben lezajló folyamatot gyorsítanak meg mesterségesen.

Az egyértelmű hamisítványok természetesen itt is üvegből készülnek, amelyekre mindazok igazak, amiket az előző két ásványnál már kiveséztünk. Öröm az ürömben, hogy még nem találkoztunk olyan citrinként árult üveggel, amit a színe el ne árult volna.
Tovább a valódi citrin termékekhez »

Malachit 

Ezt a régóta kedvelt, jellemzően különböző árnyalatú, de sötétebb zöld sávok váltakozásából álló féldrágakövet csak az elmúlt 10-15 évben kezdték el utánzatokkal pótolni. A kevésbé aggasztó változat az szokott lenni, ha a természetes malachit alapanyag feldolgozása során keletkező hulladékot, forgácsot, leeső maradékot porrá őrölnek és egy kevés műgyantával (mint kötőanyaggal) összekevernek és tömbökbe sajtolják. A korrektebb kereskedők ezt „rekonstruált malachit” néven hozzák forgalomba, ezzel is utalva az emberi beavatkozásra. (Ha egy ilyen módon előállított darabot gázlángba tartasz, akkor a kötőanyagként használt műgyanta kormozó lánggal kiég belőle, és zöldes árnyalatú malachittörmelék marad vissza.)

Az elszomorítóbb az, amikor teljes egészében műanyaggal próbálják imitálni a malachit-hatást, úgy, hogy két sűrű (egy sötétebb és egy világosabb árnyalatú) zöld műanyagmasszát pár mozdulattal összekevernek, hogy a jellegzetes sávozott megjelenést utánozzák, majd hagyják az egészet átkeményedni. (Könnyen leleplezheted, mert ha ilyen anyagot tartasz gázlángba, akkor az meggyullad, gyakran felhabzik és égő cseppekben hullik le.)
Tovább a valódi malachit termékekhez »

Türkiz 

Az egész világon kitermelt valódi türkiz elenyészően kis része alkalmas csak közvetlen felhasználásra, a többségét kezelni szokták, hogy felhasználható legyen, de ez még nem minősül hamisításnak. A türkiz lapesetben a lazább szerkezetű. A jó minőségű türkizekbe csekély mennyiségű színtelen műgyantát szoktak préselni, hogy a későbbi felhasználás során az ne essen szét darabokra, és ezeket később „stabilizált türkiz” néven hozzák forgalomba.

A türkizeknél is létezik a „rekonstruált türkiz” kifejezés. Ez esetben (hasonlóan az előbbiekhez) a feldolgozás során keletkező türkiztörmeléket porrá őrlik, és akár színezett műgyantával összekeverik, majd hagyják megkeményedni. Az eredeti ásványianyag tartalom ezeknél is 85% felett van.

A türkiz imitálására leggyakrabban a fehér howlit kékes színűre festett változatát szokták használni, mert a howlit szürkés, szabálytalan erezete nagyon hasonlít a türkiz erezett struktúrájára, porózus szerkezete pedig lehetővé teszi nagyobb vastagságban is átszínezni a nyersanyagot. Ennek az anyagnak még a kereskedelmi nevét is úgy találták ki, hogy emlékeztessen a türkizre, ezért szerte a világon „türkinit” néven hozzák forgalomba. Ennél az anyagnál csupán a kereskedő korrektségére van bízva, hogy türkizként adja el azt a vevőjének, vagy sem.
Tovább a türkinit termékekhez »

Gyöngy 

Ritkán bár, de előfordul, hogy a javításra behozott régi kar- és nyakláncok tulajdonosai tőlünk tudják meg, hogy féltve őrzött családi ereklyéik anyaga valójában a hajdanvolt csehszlovák műanyagipar egyik remeke, a Tekla gyöngy. Mi ezt nem is tartjuk hamisításnak, inkább csak hiányos anyagismeretnek. A műanyaggal dolgozó Tekla egy ugyanolyan ismert márka volt egykoron a bizsugyártásban, mint mondjuk ma a Swarovski, aki üvegből készíti termékeit.

Az ilyen családi ereklyéknél a túlzottan szabályos golyó forma és a szemek tökéletes egyformasága azonban mindenképpen kizárja annak még a lehetőségét is, hogy a nagymama gyöngysora kagylókban nőtt gyöngyökből készült volna, kivéve persze, ha a nagymamát II. Erzsébetnek hívják és foglalkozását tekintve ő a brit birodalom feje… :)
Tovább a tenyésztett gyöngy termékekhez »

Copyright © 2020 Gyöngybarlang®