Kulcs a szívhez: ölelés

Ölelni? Nem ölelni?

Manapság mintha változni látszana az a hozzáállás, ami a szüleim és nagyszüleim generációja számára még irányadó elvként működött, azaz: öleléssel csak gyengeségre nevelünk, így inkább kerülendő. Szerencsére mostanában már sok szülő részesíti előnyben a testi kontaktus egyik legszebb fajtáját, és gyakran zárja karjaiba gyermekét. Talán sokak számára meglepő lehet, hogy az ölelés vagy annak hiánya hogyan hat ki a személyiség fejlődésére, ezért egy blogbejegyzést szenteltem a témának.

A szív tanítása öleléssel

Az idei évben a mai napon két fontos, kapcsolódást kifejező gesztus világnapja fonódik össze (stílszerűen), hiszen július 6. a csók világnapja, egyúttal július első szombatjára esik a Nemzeti ölelés napja is. Miért is van szükség világnapokra? Nos, legyen az adott téma olyan magától értetődő, mint amilyen egy ölelés, azonban mégis érdemes felhívni rá a figyelmet, hiszen többnyire bele sem gondolunk, hogy egy ilyen hétköznapinak látszó gesztussal mennyit adhatunk. Vagy épp elvehetünk.

Talán megleplek, ha azt írom: érzelmi fejlődésünk az ölelésen is múlik. Ezt első kézből tapasztalhattam, hiszen talán nem túlzást azt állítani, hogy az én korosztályom ölelés hiányában nőtt fel. Amikor mi gyerekek voltunk, szüleink és nagyszüleink még azt tanulták, hogy az öleléssel gyengévé, nyámnyilává nevelnek minket. Ennek megfelelően az ölelés nem volt jellemző közöttünk. Való igaz, hogy erősek lettünk, ám kemény szívvel is rendelkezünk…

Ezért esik nehezünkre az is, hogy önmagunkat szeressük? Az elvárások összefüggnek a szív keménységével: a megfelelési vágy lemerevít, befeszülünk, a kemény szív éppilyen rugalmatlan, így képtelenné válhat arra is, hogy saját magunk felé megnyíljon. Az önszeretet azonban szükséges az egészséges önbizalom és önkép kiépüléséhez.

Jó hír, hogy a megkeményedett szív is formálható, kinyílásra, megnyílásra tanítható. Az ölelésmentesség szokása valahol az én generációm idejében kezdett változni. De vajon hogyan öleltük meg saját gyermekeinket az előzmények hiányában, azzal a tapasztalattal, hogy minket alig ölelt meg valaki?

Én például csak halvány emléket őrzök dédnagymamámról és egyetlen öleléséről, ami inkább volt elterelő hadművelet (közben titkos zsebpénz csúsztatott a zsebembe), mint maga az ölelés aktusa. Mégis az emlékét és dédmamám illatát a mai napig fel tudom idézni, amit nagyszüleimről vagy szüleimről nem mondhatok el. Az ölelés mélyre hatoló érzést és szeretetet közvetít, ami akár egész életünkre velünk marad. Én pedig szerettem volna ezzel megajándékozni a gyermekeimet, unokáimat és önmagamat, éppen az ölelést nélkülöző gyerekkorom tanulságai miatt is.

Azonban gyakran még manapság sem ölelik meg a 6 év körüli fiúgyermeket, holott láthatóan szüksége lenne rá. Ennek éppen a minap voltam szemtanúja, ami elszomorított. Tehát tartja még magát a nézet, miszerint egy fiút keményen kell nevelni, ölelés és „babusgatás” nélkül, ám ez a szív megkeményedéséhez vezethet.

Ezt megerősítendő, a tanácsadásaimon is azt tapasztalom, hogy később nehezebben kérnek segítséget azok, akik ölelés hiányában nőttek fel. Ismeretlen számukra a megnyílás, a kapcsolódás biztonsága. Az is jellemző, hogy akitől szeretetet kapnak, aki érzéseket ad a számukra, azokra valósággal rátapadnak, annyira éhezik a szeretetet. Erről leginkább az óvónők, tanítók tudnak mesélni, de persze családi körben is megfigyelhető.

Vallom, hogy egészségesen nevelni csak öleléssel tudunk. Megölelni, ha büszkék vagyunk rá. Megölelni, ha bajban van vagy fájdalma van (pl. sérülés esetén). Megölelni, ha osztozunk az örömében. Az ölelésben ugyanis rögzíthető a boldogság, a szeretet. Mint egy közösen készített lenyomat a lélekben, a szívben.

Nem alkalom szüli az ölelést

Ölelni sokféle módon lehet. Például kollegák is megölelhetik egymást a munkanap végén, búcsúzóul. Ennek egyszerű, hétköznapi üzenete (Szép volt a mai nap, jó volt veletek, jó a csapathoz tartozni!) ölelésben fejeződik ki, és e fantasztikus érzéssel magabiztosságot ajándékozunk egymásnak, a közösségnek. Ilyen közegben gördülékenyebben mennek a napi feladatok, könnyebben találjuk meg a megoldásokat, hiszen tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Az ilyen ölelés táplálja a csapatszellemet és meghittebb munkakörnyezetet teremt. Ilyenkor egymagunk is jobban helyt állunk, önbizalmunk erősödik.

Ritka kincs látni és megélni, ha köszönést ölelés is kísér, pedig sokat segít abban is, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat. Egyedül ez nem olyan egyszerű. Könnyebb, ha ezt megmutatja valaki, akinek a szíve nyitva van, akinek a szíve melegséggel van tele, és amely képes nyílásra biztatni a másik ember szívét is. Ehhez a kulcs sokszor az ölelés. Az ölelésben ugyanis a köszönet és hála is benne van, ami a másik közelségének és lényének szól, a közösen töltött időnek, valamint a másik által kapott tapasztalásnak, tanításnak. Azért, mert ő értékes a számunkra.

Kisgyermekes vagy tinédzsereket nevelő szülők sokszor panaszkodnak, hogy csemetéjük eltolja őket öleléskor, kitér vagy kibújik belőle. Úgy vélem, hogy ez a szülők gyengeségre vonatkozó félelmeit tükrözi vissza, belőlük ered. Nem készek még, nem mernek teljes szívvel ölelni.

Nyitottnak lenni önmagunk és a világ felé - ez csak kimondva tűnik egyszerűnek. Ebben a folyamatban ásványok közül a rózsakvarc adhat leginkább támogatást. A szív lágyítására, az érzelmeknek való átadására marokkőként pihentesd szívtájékon vagy nyaklánc, medál formájában viseld a közelében. Eme rózsaszínű kő abban is segíthet, hogy a sérült gyermeki szív gyógyuljon, amely hiába él immár felnőtt, idősebb testben, őrzi a régmúltban kapott sebeket.

A belőled fakadó igazi szeretet feltárását az aventurin is elősegíti, amelyet ugyancsak a szívcsakrához társít a kristálygyógyászat, és a boldogság, gondtalanul szeretni képesség ásványának tart.

Ha úgy érzed, elfáradtál szeretni akár önmagad, akár valaki mást, a rubinos zoizit felélesztheti szívedben a lángot. Ám ez a féldrágakő leginkább akkor élénkíti fel és erősíti meg a szívet, a szeretni tudást, ha a szív már nem sérült.

Ezért az itt említett sorrendben ajánlom az ásványokkal való belső munkát: a gyógyító rózsakvarccal, utána a kiteljesítő aventurinnal, majd a megerősítő rubinos zoizittal. Érdemes megfigyelni önmagad, hogyan ölelsz, ha éppen rózsakvarcot vagy ha aventurint viselsz közben.

A szív felszabadításában hasznos még a riolit is, amely segít felismerni és azonosítani az érzéseidet. Tükörként mutatja meg, hogy szívedben hol húzódnak még törések, és felfokozva az érzelmeidet segít tudatosítani azokat, ami elengedhetetlen a gyógyuláshoz.

Végezetül azt kívánom Neked, hogy tapasztald meg minél többször a szívből ölelés csodáját! :)

♦♦♦

Emellett fogadj el tőlem egy „virtuális ölelést”: mindazok, akik figyelmesen végigolvasták ezt a blogcikket, titkos ajándékban részesülnek! Egy 6 mm-es morganit golyókból fűzött karkötő lesz a Tiéd, csupán hivatkozz az ÖLELÉS jelszóra a legközelebbi rendelésedkor. A biztos meglepetést jelentő jelszó egy hétig él, azaz a július 13-án éjfélig beérkező online vásárlásod alkalmával, egyszer használhatod fel, a rendelés Megjegyzés rovatába beírva az ÖLELÉS jelszót. Az ajándék automatikusan a csomagodba kerül a rendelt termék(ek) mellé.

Trepinszki T. Ági, holisztikus tanácsadó

Tetszett a cikk? Akkor kérd az ingyenes ásványos-gyöngyös híreket is!

Szeretnél elsőként értesülni a legfrissebb ásványos-gyöngyös hírekről, akciókról és újdonságokról? Iratkozz fel a Gyöngybarlang hírlevelére:

Vissza